Kohán György az 1940-es évek elején.
Till Aran felvétele.
Forrás: Vöröss István-archívum, Bethlen Gábor Református Gimnázium
Domokos Tamás:
Kohán György (1910─1966) egyik kedvenc virágáról, a zíniáról
Mikor édesapám vélni hallotta az Acheron és a Styx távoli zúgását, elhatározta, hogy az élete során összegyűjtött festményeit szétosztja három gyereke között. Én voltam a szerencsés, mert először választhattam. Nem sokáig tétováztam, Kohán György 1959 júliusában(1) Hódmezővásárhelyen kiállított, édesapám által megvásárolt „Zíniák”-ja mellett döntöttem. A kép leakasztását a titokban kép alá bújt négy pár lábú pókocska nem vett jó szívvel, a fal pedig szégyellte magát, mert kiderült, hogy az elmúlt évtizedek alatt sokat öregedett, az ember bőréhez hasonlóan sötétedett a színe. A kép leakasztása után a festmény helye hetykén világított, és mutatta, hogy valamikor itt kép lógott, a kampós szeg pedig örült, mert végre megmutathatta magát (2).
A mester egyik, véleményem szerint legszebb „Zíniák” képe 1998 óta Békéscsabán emlékeztet az 50 éve elhunyt Kohán Györgyre és a régi, Lázár utcai szülői házra, amelyben – a szoba déli fekvésének köszönhetően – igen gyakran fénykoszorú vette körül az üvegvázába rakott fehér, sárga, piros és mályvaszínben tobzódó, pasztózusan/plasztikusan megfestett zíniákat. A képen a Mester szokásos attribútumaival (csiszoltdugós üvegek, tükrök, keretek, dobozok stb.) nem találkozunk, a kép egyszerűen szubsztanciális.
A „Zíniák” 2012. évi egyik takarítása közben, kályhaezüst keretének hátoldalán, írásra lettem figyelmes. A keret felső részének bal oldalán, egy letépett papírmaradványon a következő sérült írást silabizáltam ki: Országos Magy… 408 Budapest. A keret jobb oldalán pedig 3cm-es kék számokkal 62×64 méretjelölés ragadta meg a figyelmem. A keret alsó részének bal oldalán pedig egy felragasztott fehér papírlapocskán Kohán György kézírásával 10. Kohán György „Zíniák” olaj 62×63. 1958, apám szignójával ellátott 1959 július, 2000Ft tollas írásra leltem. (A két féle méretjelölés a fel- és lekerekítésből adódhat!) A dokumentált kerettel szemben, a képet hordozó három rétegből álló lemez hátoldalát viszont érintetlennek találtam. Később, a műcsarnok könyvtárába eljutva, megnéztem a Mester Műcsarnok kamaratermében, 1959 júniusában, júliusában és augusztusában bemutatott műveinek a jegyzékét László Gyula kiállítási katalógusában. Here goes everything! Kohán 10. „Ziniák” kézírásának nyomtatott változatát pillantottam meg a jegyzékben a 8., 9., 11., 14. számmal jelzett csendéletek társaságában. Hogy lehet egy kép egyszerre két kiállításon? 1959 előtt vagy 1959-ben a mester két azonos méretű zíniás csendéletet festett? Ha nem, akkor hogyan került apám tulajdonába a Vásárhelyen megvásárolt kép helyett a budapesti? Netán a Mester kicserélte a hasonló méretű képek kereteit? A kérdések megválaszolásához elhatároztam, hogy megpróbálok hozzájutni Kohán György vásárhelyi kiállításának katalógusához. A megoldás kulcsa azonban az idő kútjának mélyére zuhant, mert Borus Gábortól megtudtam, hogy a kiállításnak nem készült, vagy elveszett a katalógusa! A Csongrád Megyei Hírlap 1959. évi július 19-i számában viszont egy recenzió olvasható Dr. Dömötör János tollából. Ő a Kohán-kiállítás méltatása során felsorakoztat ugyan néhány virágtémájú képet (Sárga virágok, Virág csendélet, Virágok fekete vázában, Fekete szivárvány), de nem tesz említést olyan képről, amely címében szerepel a „zínia”.
Köztudott, hogy a Kohán képek kardinális problémája az elnevezés és a datálás. „Annyit kértem csak, hogy legyen szíves a képek hátuljára ráírni a képek keletkezési idejét. Szó nélkül ráírta. Abban a pillanatban tudtam, hogy én ezt ki fogom állítani. Ráírta, de nem volt címük. Én adtam sorban a címeket, de volt egy, ahol egy ló alatt fekszik valaki ─ nem tudtam neki címet adni, és akkor ő azt mondta Csend. Ma is döbbenetes, mennyire pontos.” ─ írja Supka Magdolna (3). Tudvalevő, hogy a gyulavári születésű Mester művészeti hagyatékát ─ megközelítően 3000 festmény és grafikát ─ végrendeletileg Gyula városára hagyta. A hagyaték 1979-ben megnyíló Kohán Képtárban (régi Vigadó) talált méltó helyére (4). A hagyaték feldolgozásának kezdeti lépései Ibos Éva művészettörténész nevéhez fűződnek (5), aki a Móra Ferenc Múzeumba (Szeged) kerülésével sem mondott le Kohán György missziójáról (6).
Édesapámtól tulajdonomba került „Zíniák”-on kívül, különböző dokumentumokban (7) valamint a gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kohán Képtárában (EFMKK) még 7, címében zíniás csendélet (8) lelhető fel, amelyet a Mester festett. Ezek tulajdonosa, cím, technika, hordozó és méret sorrendben a következők:
1. Dr. Ormos Pál ─ Zíniák tükörrel, olaj, vászon, 96×76 cm.
2. Dr. Finta Dezső ─ Zíniák tükör előtt, olaj, vászon, 87×71 cm.
3. Szabó Endre ─ Zínia csokor, olaj, fa, 82×60 cm (véleményem szerint nem fára, hanem rétegelt lemezre/furnérra festett képről van szó)
4. EFMKGyK (Gyula) ─ Zíniák, olaj, – , 77×57 cm (9)
5. EFMKGyK (Gyula) ─ Zínia fekete vázában, olaj, ─ , 76,5×61 cm
6. EFMKGyK (Gyula) ─ Zíniák üvegben, olaj, vászon, 100×70 cm
7. EFMKGyK (Gyula) ─ Zíniák kék vázában, olaj, vászon, 90×70 cm
Ha feltételezem, hogy édesapám a Műcsarnokban kiállított képet kapta kézhez, akkor a Tornyai János Múzeumban kiállított képnek vissza kellett kerülnie Kohán Györgyhöz, aki azt később eladta egy múzeumnak, vagy egy magángyűjtőnek. Az a tény, hogy a két képet össze lehetett cserélni, azt sejteti, hogy azok megközelítően egymás hasonmásai.
Köztudott, hogy Kohán György kedvenc virága a napraforgó és a zínia, tudományos nevén Zinnia elegans (10) volt. A magyar rézvirág elnevezés mellett vajon miért van szükség az eltorzított, magyarosított tudományos név használatára? Egy bizonyos, a szövegszerkesztéskor a gép rendszeresen piros színű hullámos vonallal jelzi a helytelen névhasználatot!
A zínia édesanyjára, édesanyja kertjére emlékeztették a festőművészt, az emlékek pedig hatalmas erőt adtak az ecsetkezeléséhez. „Két hete, hogy újra festek ─ de kizárólag virágot ─ zíniát és napraforgót. A zínia határozottan konstruált, ún. paraszt virág, a napraforgó meg pogány, ─ mielőtt elkezdtem festeni, sokáig néztem. Mikor kitettem a tubusból a festéket ─ vöröset, kéket, narancsot, már erősebben vert a szívem ─ a zínia csokor úgy jelent meg, mint egy köteg kézigránát ─ ami robban ─, ahogy festettem, úgy emelkedett a pulzusom. A fene majd megevett az izgalomtól, ─ a »Napraforgónál«, mivel ez 120×180 cm és a felületet egyszerre fogtam át, ─ ez fokozódott.” ─ írja Supka Magdolnához írt egyik beszámolójában (11).
Miért közkedvelt a zínia? Ez a Mexikóból származó csöves-fészkesvirágzatú sugárvirágú növény, amint a tudományos neve is mutatja: elegáns, virágszirmai változatos színekben pompáznak, viszonylag igénytelen, jó bírja a vázában tartást. Ezen tulajdonságában hasonlít a szalmavirágokhoz.
A dokumentumokban és a gyulai Kohán György Képtárban megismerteken kívül, a Mesternek még több zíniás képe lehet különböző múzeumokban és magánszemélyeknél. Talán a virágcsendélet és zíniás témakör teljes feldolgozására is sor fog egyszer kerülni.
A „Zíniák” keretének hátoldalán található kézírások
Zíniák
olaj, rétegelt lemez, 62×63 cm (1958) (12)
(Ez a legkisebb, a legpompázatosabb zíniás festmény.)
A Mester „Zíneák” képhez kapcsolódó egyik levele
Zíniák
olaj, 77×57 cm (EFMKGyK)
(Ville de Vallaurisban 1981-ben kiállított csodálatos kép.)
Zinia fekete vázában
olaj, 76,5×61 cm (EFMKGyK)
Csendélet vázával
papír, tempera, 76×82 cm (EFMKGyK)
(Ezek a Kohán György csendéletein felbukkanó attribútumok. Érdemes megfigyelni a hegedű hanglyukára emlékeztető fülű barnás váza kék tükörképét, az árnyékok és a reflexek kavalkádját.)
A Tornyai János Múzeum 2008-ban megvásárolt Virágcsendélet szivárvánnyal képét, amelyet zínia csokor is díszít, Dr. Nagy Imre igazgató mutatta be.
(fotó: Tésik Attila)
Jegyzetek:
1. Dömötör János: Kohán György festőművész kiállítása. In: Csongrád Megyei Hírlap, 1959. 07. 19.
A mester vásárhelyi kiállításával részben szimultán (június ─ augusztus) Budapesten a Műcsarnok kamaratermében is volt egy nagysikerű kiállítása, amelyet László Gyula nyitott meg, aki Kohán festészetét a Kohán György kiállítása a Műcsarnok kamaratermében katalógus előszavában „Fekete szivárvány”-nak titulált. A katalógus szerint16 festmény és 14 grafika szerepelt a kiállításon. A kiállítás létrejötte a Mesternek köszönhető, hiszen Benke Valéria művelődésügyi miniszternek (1958─1961) írt levele nem talált süket fülekre, sőt a válasz prompt jött vissza! (Fábián Irén: Kohán György 25 éve halott. In: Békés Megyei Hírlap, 1991.december 16./melléklet/ 8 o.) Bibliai tanulság: Iuva te ipsum et Deus iuvabit./Segíts magadon, az Isten is megsegít.
2. Menenius Agrippa consul (503 BC) klasszikus meséje ─ a kéz és a láb fellázad az állandóan zabáló gyomor ellen ─ jutott eszembe a szög öröméről. Végre rájönnek arra, hogy neki, mármint a szögnek milyen fontos szerepe volt a kép megláttatásában.
3. Krasznahorkai Géza: Halhatatlan élet. Beszélgetés dr. Supka Magdolna művészettörténésszel. Gyulai Hírlap, Karácsonyi oldalak, 2003.december 24. 3. o. Az írás címéről Nyírő József jutott az eszembe.
4. Ez azonban csak átmeneti állapotnak bizonyult, a végsőre még 36 évet kellett várni. A Békés megyei Múzeumi Egyesület 1895-ben felavatott épületének átalakításával, kibővítésével megszületett Kohán György Képtár ─ a gyulai Erkel Ferenc Múzeum tagjaként ─ 2015-ben nyílt meg.
5. Az Erkel Ferenc Múzeumban dolgozók között, még ma is tartja magát a fáma a keresztanyaság (Ibos Éva) nehézségeiről, a sok-sok címadási problémáról. A 79.104.1. és 79.105.1. leltári számú „Zíniák” (77×57) és „Kék váza” (70×63) olajfestmény egymás után kapta a nevét. Mindkét kép zínia csokrot ábrázol, ráadásul ugyanabban a kétfüles, kék színű talpas vázában. A nehézkes „Zíniák kék vázában I.” és „Zíniák kék vázában II”. cím helyett a cím megosztásával születet meg a „Zíniák” és „Kék váza” cím. A 79.118.1. leltári számú „Zíniák fekete vázában” (76,5×61.) képen ismét az előbb már említett váza jelenik meg, de a megfelelő világítás hiányában, fekete színben.
6. Ibos Éva a Mester születésének 100. évfordulójára Kohán György albumot jelentetett meg a Kossuth Kiadónál
7. Dömötör János: Kohán György festőművész kiállítása Vásárhelyen. Csongrád Megyei Hírlap, 1959.07.19. (1.,2.,3.) György Kohán (1910─1966) Exposition: 21.10.1981. Ville de Vallauris (4.)
Új Auróra, 1978. 1. sz. 8. o. (5.)
8. Nem foglalkozom azokkal a festményekkel, amelyeken megjelenik ugyan a zínia önmagában vagy más virág kíséretében, de a cím erről nem nyújt felvilágosítást. Például: „Kék váza” Kohán Képtár 79.105.1., 70×63, olaj; „Virág és illatszerek” Kohán Képtár 79.335.1., 70×91, olaj, vászon.
9. Ville de Vallaurisban, 1981-ben kiállított kép.
10. A köznyelvi rézvirág/menyecskevirág/zínia megnevezés mellett, egyes katalógusokban a tudományos Zinnia nemzetségnév is felbukkan. Például a művész 1981-ben, Vallaurisban (Provence) rendezett kiállításának katalógusában. A zínia név használatával hosszasan lehetne vitatkozni.
11. Supka Magdolna: Kohán György. Gyula 2001. 74. o.
12. Fotó: Pénzes Dániel