Esszé/Tanulmány

A novella az Isten. Haza. Csal. (2015) kötetben jelent meg immáron tíz éve. A novellákról írott recenziók mind kiemelik a konzervatív jeligének számító Isten, haza, család hármas nyelvi csonkítását, mely lényegében ennek a hagyományosan nemes értékrendet képviselő fogalomhármasnak mutat görbe tükröt. A család szó megvágása (lehetne csalárd is) éppen az ellenkezőjére fordítja az eredeti értelmet kifejezve, Isten nincs, a haza üres szólam, a család pedig nem azt a szeretetteljes biztonságot közvetíti, ami eredetileg a funkciója, hanem épp az inverzét: széthulló életeket látunk, romlottságot, értéktelenséget. A kötet társadalomkritikai és -elemzési szempontú, általam realistának mondott szövegei nem egyenletes színvonalúak. A hasonló hangvételű…

Szentesen születtem 1948. június 05-én, de nagyon korán (2 éves voltam) átköltöztünk Hódmezővásárhelyre. Kitűnő tanuló voltam, kivéve az éneket, azt nem nagyon szerettem. Amíg nem jött egy új ének-tanár, Varga Istvánnak hívták, akkor már a Ságváriba[1] jártam. Nagyon fiatal, ambiciózus ének-tanár volt, aki azzal kezdte az énekórát, hogy behozott egy lemezjátszót, felrakott egy lemezt, és elkezdte magyarázni, hogy mitől jó az adott zene. Olyan érdekességeket mondott, hogy mindenki tágra nyílt szemekkel figyelte. 7-8. osztályos korunkban már megcsináltuk az első osztályzenekarunkat, ennek tagja volt Krámli István „Pityesz”[2]. Kis színpadi darabokat adtunk elő szájharmonika duó néven, mint Hacsek és Sajót[iii], mi voltunk…

  Zenészportrék VI. Dani Imre emlékére  

Erdős Péter képzőművész (1938. május 16. – 2024. szeptember 13.) Erdős Péter emlékére

Dallamok a laktanyából Adalékok a hódmezővásárhelyi honvéd tánczenekar, a helyőrség népi zenekara és a helyőrségi zenekar történetéhez